…aztán egyszer csak felépül a FAL. Genetikai adottságokból, félelmekből, önismereti hiányosságokból, hétköznapi gondokból, bajokból, és hiába keresed rajta rést, hiába próbálsz meg minden tőled telhetőt, a fal egyre magasabb, szélesebb és vastagabb lesz

. …aztán befested a falat gyógyszerrel, haraggal, önsajnálattal, kicsit elviselhetőbb lesz, néha még meg is feledkezel róla, de attól még ott marad, masszívan, rendíthetetlenül, beárnyékolja életed minden zegét, zugát, elveszi a fényt, a levegőt, az örömöt.

…aztán lesznek, akiknél egyszer csak elfogynak a könnyek, elhalkulnak a panaszok, sorsuk felett érzett keserű bánatot felcseréli a megingathatatlan hit, az elszánt győzni akarás, reménytelenségükön úrrá lesz a tettvágy, a célravezető magabiztosság, a kitartás…

…és átmennek a falon.

Van itt neked egy csákány valahol, csak meg kell keresned