“Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, ami az életben történik velük. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!” /George Bernard Shaw/

Önsegítő praktikák pánikosoknak – Akarat

 

A megújuláshoz tehát, haszontalan lim-lomokkal teli lelkivilágunk kitakarítása és jól megtervezett új építmények létrehozása vezet. Ehhez természetesen annak, aki szükségét érzi és megteheti, ajánlatos igénybe vennie egy nagy szakértelemmel és jó beleérző képességgel rendelkező, lelkiismeretes, megbízható terapeuta segítségét. (Zárójelben jegyzem meg, nekem nem kellett ilyen segítség, mert „ébredésemet” követően úgy hajtott a fiam szeretete, hogy öt óriási szeméthegyet is elhordtam volna… naponta háromszor …oda és vissza.

Persze a kód (a hathatós 6-os), mindenképpen kell ahhoz, hogy a cellaajtó kinyíljon. ….és még valami. A kilincs. Ami nem más, mint az akaraterő.

Minden sorsdöntő dolog a „csakazértis”-ből jön létre. (Friedrich Nietzsche)

Igen, tudom. Az „akarat erejéről” sokkal könnyebb beszélni, mint birtokolni, az akarat erejét sokkal könnyebb ajánlgatni, mint magunkévá tenni.

Életem java részében rutinos könnyedséggel kerültem el, az akaratot próbáló feladatokat. Azok a célok, amelyek csak bizonyos erőfeszítések árán voltak elérhetőek, hamar elhalványultak a határidőnaplómban.

Persze elkezdtem én ezeknek a céloknak a „megvalósítását”, nagy elánnal nekiveselkedve, de ha kiderült, hogy az elérésükhöz kőkemény kitartásra és akaratra is szükség van, gyorsan búcsút intettem az önmegvalósulás eme üdvös örömének. Általában a körülményeket hibáztatva felmentést adtam magamnak és szerencsétlenségem bénító erejének megingathatatlan hitében, keserű önsajnálattal gyászoltam meg azt, amit nem ér(het)tem el.

Lelkem füstölgő romjai között támolyogva ahelyett, hogy lapátot, talicskát, szemetes konténert kerestem volna a romeltakarításhoz, inkább nyomoromért, fájdalmaimért, szenvedésemért felelős bűnbakok után kutattam.

Átkoztam én a kiszámíthatatlanság gonoszságától kezdve, a mostoha sorsomon keresztül, egészen a részvétlen közönyig mindent.

Kényelmes volt. Nem volt felelősség. Nem volt vele munka.

Aztán egy idő után, tehetetlenségem biztos tudatában menthetetlennek nyilvánítottam magamat és a „nem tehetek semmit sem…” kezdetű akaratgyilkos mantrát mormolva, belemerültem az önsajnálat, az elesettség, a kiszolgáltatottság érzéseinek mentális ürülékébe.

Az az eszembe sem jutott, hogy tennem is kellene valamit. Csak üldögéltem lelkem emésztőgödrében és vártam, hogy egy „szippantós autó” megszabadítson eme zavaros anyagcsere folyamatok szellemi vég(bél)termékeitől.

De szippantós autó helyett, csak a mentőautó jött néha-néha és bár az egészségügyi rohamosztagosok sürgölődése, enyhítette ilyenkor a lelkemet nyomorító kaloda szorítását, a várva-várt szabadulás sajnos mindig elmaradt. Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül.

A testi, lelki, szellemi megnyilvánulásaimra és azok minőségére, leginkább a béka hátsófertálya, valamint a csöbör és a vödör volt a jellemző.

…és hogy mi volt az, ami aztán végül is kibillentett ebből az áldatlan állapotból?

Az a cselekvésre ösztönző ébresztő rémület, ami a tudtomra adta, hogy

abból a pöcegödörből amiben vagyok, senki sem fog kihúzni engem.

Vagy kimászok belőle úgy, ahogy tudok, vagy ott maradok benne az idők végezetéig. Egyértelművé vált számomra, hogy gyógyulásom, szabadulásom, nem más kezében van, hanem egyes egyedül az én kezemben.

Mindez, „élőhalottságom” sokadik évében történt egy borzalmas rosszullét után.

Soha nem éreztem magam még olyan üresnek, csalódottnak, olyan mélységes mélyen magányosnak mint akkor, de ennek ellenére, vagy pont ezért, furcsa mód valami elszánt tenni akarás kezdett el bizseregni bennem.

Megvalósult tervekre, elért célokra kiéhezett lelkemben, döcögve, füstölve, zakatolva elindult a változás vonata és ahogy egyre több és több állomást hagyott maga mögött, bizonyossá vált a számomra, hogy végig megy a pályán.

A fűtőanyag pedig nem volt más, mint az

AKARAT

Hogyan is lehet szert tenni erre a hatalmas energiára, erre a mindenséget megmozgató óriási erőre? Természetesen ugyanolyan edzéssel, amivel a karjaid, a lábaid, a tested erejét növeled, csak itt a munkaeszközök nem fitneszgépek, hanem gondolatok, tettek, érzelmek, indulatok.

Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy baromira utálsz futni. Ezt tetézzük meg azzal, hogy általában nehezen kelsz fel reggelente, mindig megvárod az utolsó utáni percet és tuti kiütéseket kapnál attól, ha fél órával előbb kellene ébredned a megszokottnál.

Valószínűleg, tudod már mi a teendő. 🙂

Iktass ki az agyadból minden célodat akadályozó gondolatot,

közömbösítsd az undort, a tiltakozást, aztán kizárólag a feladat sikeres elvégzésére koncentrálva indulj el és fuss annyit, amennyit csak bírsz.

Nem a távon, vagy a gyorsaságon van a hangsúly. A kezdetek kezdetén, lehet akár sétálni is. A lényeg azon van, hogy valami olyan dolgot tégy meg, amihez

GYŐZEDELMESKEDNED KELL ÖNMAGAD FELETT.

Ezt persze, vagy valami ehhez hasonló dolgot, nap mint nap meg kell tenned ahhoz, hogy akaratod ereje el kezdjen cseperedni, fejlődni, nőni. Nem lesz könnyű, de hidd el, megéri. Az a sok kis apró győzelem, ünnepnapokká változtatja az életed. Magabiztosságod vékony hártyája, lelkedet védő erős burokká vastagodik.

Megkérgesedett félelmeid, leperegnek rólad

„A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi, vagy szellemi teljesítményét, megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot.

A tökéletes élmény tehát olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre. Minden ember előtt ezerszámra állnak ilyen lehetőségek – kihívások arra, hogy meghaladja önmagát.”

(Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, a tökéletes élmény pszichológiája.)

Az akarat, tulajdonképpen egy hétmérföldes csizma a sikerhez vezető úton. Óriási segítséget jelent az akadályok leküzdésében, igencsak meg tudja könnyíteni a célba érést. Ha eldöntötted, hogy nem maradsz ott a verem legmélyén, ha képes vagy arra, hogy csakis és kizárólag egyetlen cél, a GYÓGYULÁS lebegjen a szemed előtt, akkor bizony nagyon nagy hasznát fogod venni ennek a mentális turbónak.

“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” /Helen Keller/

Bújj bele hát ebbe a csizmába és gyarapítsd, a gödörből kimászó fanatikusok táborát. Hajrá! Kezd el! Csináld! Menni fog! Várunk fent. Gyere! Győzni kell!

Üdvözlettel,

Brandenburg Géza

gyógyult pánikbeteg

Támogasd szervezetedet a megfelelő működéséhez szükséges vitaminokkal, ásványi anyagokkal, gyógynövényekkel!

Most itt a lehetőség! A Brandenburg Neuro étrend-kiegészítő tabletta összetevői hozzájárulnak a megfelelő mentális és pszichés működés fenntartásához, a szervezet számára optimális energia szint eléréséhez.

Bővebben

Kipróbálom